1995-ben, egy tavaszi napon látogatást tett a Phillips Exeter Academyn az Amerikai Titkosszolgálat. Azt a személyt keresték, aki e-mailben tájékoztatta cimboráját: megelégelve a politikai közhangulatot, kész volna megölni Bill Clintont. A campus angoltanáraként tevékenykedő Brownt kíváncsivá tette, a felsőbb szervek vajon hogyan értesültek egy hallgató "komolytalan" üzenetéről.

Truman elnök 1952. november 4-én alapította meg a kilencvenes években huszonötezer alkalmazottal és tizenkétmilliárd dolláros költségvetéssel működő Nemzetbiztonsági Ügynökséget (NSA). Brown az NSA bűnöket rejtő labirintusába vezeti el riadt olvasóit, kiemelt figyelemmel az intézmény kriptográfiai részlegére.

A negyvenéves, 170-es IQ-jú, delejes vezető kriptográfus (azaz: kódfejtő-kódtörő) Susan Fletchert a kapitalista szabad szombaton váratlanul munkába szólítja Strathmore parancsnok, a hazafi. A TRANSLTR, a világ első és legdrágább univerzális kódfeltörő masinája tizenöt órája kínlódik egy külső fájllal. Ez pedig nem más, mint az NSA egykori munkatársa, a programozók, hackerek között kultuszfigurának számító, hatujjú, árva, nyomorék Ensei Tankado Digitális erődje: a mutációs karakterláncok fölhasználásával írt forgó nyíltszöveg-kód. Ám Tankado halott; Sevillában végzett vele Hulohot, a süket bérgyilkos. A japán géniusz azonban hordott egy aranygyűrűt - Juvenalis-idézettel. Strathmore patrióta a misztikus tárgy fölkutatására útnak indítja Fletcher vőlegényét, a spanyol, francia, olasz nyelv mellett hat ázsiai dialektust bíró, izmos mellkasú, faragottmárvány-vonású David Becker absztinens fallabda-specialista nyelvprofesszort.

A három kontinensen - Észak-Amerika, Európa, Ázsia - játszódó turisztikai gyorstalpaló, multikulturális karnevál során tizenegy lelket küld a másvilágra a szentimentális szerző, szombatról vasárnapra. Mindeközben megismertet minket Julius Caesar teljes négyzet kódtáblájával, az Enigma sifrírozó géppel, Biggleman széfjével, a Bergofsky-elvvel és Harne József 1987-ben publikált algoritmusával.

Az általános és középiskoláit viszonylagos eredményességgel letudó olvasó jelentős sikerélménnyel gazdagodhat, miután mérföldekkel a sikeríró előtt loholva rájött, ki szövi az ármányt; megfejtette a "zseniális" kriptográfusok számára rejtélyes kódokat - így egy anagrammát, liftjelszót -; gond nélkül vont ki 49,6-ból 10,2-t, majd szorozta be a négyet tizenhattal. Utóbbihoz az alkalmazott matematikus Susannak maga elé kell képzelnie a szorzótáblát.

Krimi esetében korántsem lényegtelen: Brown legfőbb és egyedüli feszültségkeltő eszköze, hogy bombasztikus állításait tíz-húsz oldalon belül megcáfolja. Szerző mindemellett a párkapcsolatokról alkotott, áthatóan infantilis elképzeléseit a leányregények szentimentalizmusával vegyíti. Pontos - kivált: hihető - jellemrajzok helyett női magazinokból, reklámokból, márkanevekből (brandekből), bántó kulturális sztereotípiákból rakosgatja össze karaktereit.

Noha furcsállnám, ha Dan Brownt az a szándék vezérelte volna, hogy thrillerét bújva közönsége ötpercenként fakadjon sátáni kacajra, különös tekintettel a Claire Kenneth modorában papírra vetett romantikus szerelmi szálra, debütáló műve kétségtelenül szórakoztató olvasmány.

Népszabadság