Mindennek Mona Lisa az oka. A kép, a remekművek között is a legremekebb, Leonardo da Vinci festménye 1506-ból; most, a XXI. században a párizsi Louvre dísze. Ahová idegenvezetőként érkezik egy eléggé szakadt (szegényes?) csoport élén maga Leonardo. Még nem tudja, hogy ő az, de aztán kétségtelen, mert a szövegírók (Konter László és Pozsgai Zsolt) jónak találják az ötletet, és elindítják a mesét, a reneszánsz óriásának élettörténetét arról, hogy da Vinci, az ember, a művész-tudós máig kiismerhetetlen. Így aztán semmi meglepő nincs abban, hogy a néző arra gondol: ki volt? Esendő ember? Zseni? Következetlen ingadozó? Gonosz? Önző? A szépség megszállottja? Embert pusztító gépek szerkesztője? A hatalom szolgája, vagy kijátszója netán?
Ha ennyi kérdésre válaszolna Christian Schittenhelm musicalje, hihetetlen teljesítmény lenne. Ennyi kérdésre képtelenség válaszolni, pedig a Da Vinci ennyi kérdést szegez a nézők elé, sokszor bizony válasz nélkül.
A hírek szerint revümusicalként (tehát szöveg, azaz sztori nélkül) egy párizsi kaszinó színháztermében bemutatott zenei anyag sikeres volt; hogy "igazi" musicalt igyekeztek formálni belőle Békéscsabán, az a színház vezetésének elszántságát bizonyítja. Mert a feladat elképesztő, és talán (legalábbis ilyen elmesélős formában) nem is igazán megvalósítható. És erről nem a szerzők vagy a rendezés tehet, hanem maga Leonardo da Vinci, egész megítélhetetlen, néha már-már eszelős (zseni) élete, sorsa, sorstalansága. Ahogyan a világ elsodorta, ahogy ő maga sodorta el a világot maga körül. Ezt a sodródást adja vissza, teszi mozgatóerővé Konter László rendezői koncepciója is, ezt a két koreográfus (Gajdos József és Ménich Gábor), habár a kar mozgatása, a táncok időnként mintha támogatnák az adott színpadi helyzetet.
Szomor György ritka nagy énekesi-színészi feladatot vállalt Leonardo szerepében. A Jézus Krisztus szupersztár után da Vinci összetettebb szerepe pályája jelentős szakaszához hozta, színészi teljesítménye is jelentős. Schittenhelm zenéje elsősorban általa került közel a hallgatósághoz, a bölcselkedő énekeknek nevezhető dalszámok mutatták fel leginkább a zeneszerző tehetségét. Persze kellett ehhez a mindjobban kiforrott Paczuk Gabi énekesi tudása is és néhány jellemző énekbetét megszólaltatása: Götz Attila - Botticelli, Presits Tamás - Fejedelem, Makrai Pál - Verocchio, és egy csodálatos hang: Huszár Anita, a holtak felett éneklő Vak asszony szerepében. Székely László vitorlakelme-díszletei nagy építményeket pótoltak hiánytalanul, Papp János pedig a reneszánsz ruháit vonultatta fel, és jellemzett is egyben.
Nem tudni, lesz-e követője a csabai előadásnak más színházakban: némi igazítás-tömörítés után feltehető. Végül is ősbemutató volt, és sokat visszaadott abból, amit művészetben-anyagiakban ráfordítottak.

SASS ERVIN